Kik ezek?

Azok a felmenőink egyenes ágon, akik utoljára békében nőhettek fel. Akiket megünnepeltek, amikor megszülettek akár lánynak, akár fiúnak sikerültek. Akiket megünnepeltek/beavattak, amikor nővé vagy férfivá váltak. Akiknek megmutatták még milyen egy igazi nő és egy igazi férfi, egy jó anya és apa, ezért nekik sem volt kétségük azzal kapcsolatban, sikerül-e nekik is. És akik így természetesen és könnyen kiteljesedtek szülőkként is.

Miért jó hozzájuk visszakötnünk?

Mert ők még rendelkeztek egy működő mintával és olyan őserővel, amik természetessé és könnyűvé teszik a kiteljesedést mindenkinek a maga módján. A családállítások tapasztalata szerint gyökeresen meg tudják változtatni a család minden tagjának az életét.

Mit kaphatunk tőlük?

A férfiak keménység helyett valódi erőt, amivel szívvel-lélekkel élhetik tovább az életüket (megdöbbentő a különbség tapasztalataink szerint). Aktivitást, amivel könnyebben helyt tudnak állni az életben.

A nők olyan gyengéd, tápláló, ám mégis határozott erőt, ami segít nekik kiteljesedni könnyen és természetesen életük bármely területén és amely kivirágoztatja nőiségüket. Kreativitást, ami segít nekik a teremtésben és a termékenységben.

Mindkét nem szeretetet, ami melegséggel tölti el az egész családot. Biztonságot és derűlátást, hiszen nekik még nem volt kétségük saját szerepük vagy sikerességük felől. És egyfajta belső bizonyosságot, magabiztosságot, ami független a külvilágtól.

Hellinger szerint, “aki a helyén van a családban, annak elkezd nőni a lelki súja. És jó az ilyen eberek közelében lenni.”