Tapasztalataim szerint az ember a túlsúlyt legalább öt tudatalatti okból alakíthatja ki. Persze egyáltalán nem biztos, hogy egyéb oka nem lehet, ez a lista is bővülget időről-időre 🙂

Az első, hogy elszigetelje magát a külvilágtól és bizonyos személy(ek)től. Ha valamilyen helyzetet, kapcsolatot nem tud(ott) kezelni az illető, hajlamos lehet egy érzéketlen (a zsírszövetben nincsenek idegek) védőréteget kialakítani maga körül. Az érintéssel és szexualitással is összefüggésben lehet ez a téma.

Ilyen esetben ha megtaláljuk és meggyógyítjuk azt a lélekrészt, amelyik kialakította a védőréteget, az szükségtelenné válhat a továbbiakban.

A másik gyakori ok, ha valaki úgy érzi túl sok teher van rajta. Úgy tűnik, a tudatalattink szerint minél nagyobbak vagyunk, annál erősebbek is. Ilyenkor sokat segíthet, ha egy családállításon megnézzük, kinek a terheit vettük át a környezetünkből és visszaadjuk a terheket az előttünk élteknek, míg csak a saját sorsunk marad.

A harmadik lehetséges ok, hogy ösztönösen az azonnali jutalommal járó tevékenységeket választjuk. Az evés is ilyen… Sokszor kárpótolni próbáljuk magunkat valamilyen valós, nem tudatosított szükségletünk kielégítetlensége miatt. Ezért sokat segíthet ebben is, ha felfedezzük valódi vágyainkat, mi okoz örömet nekünk, mi hiányzik az életünkből és igyekszünk megadni magunknak ezeket. A nők számára különösen fontos ez, hiszen a patriarchális társadalmakban évszázadokon keresztül a vágyaik és szükségleteik elfojtására nevelték őket.

A negyedik lehetséges ok, hogy azért eszünk, hogy elfojtsuk, eltakarjuk az evés élményével a heves érzelmeinket, amikkel nem szívesen foglalkozunk. Persze erre pl. az alkohol, vagy a kábítószerek is alkalmasak… Vagyis érdemes megfigyelnünk amikor enni kezdünk, éhesek vagyunk-e egyáltalán, vagy csak feljött bennünk egy érzés vagy téma, amivel nem szívesen foglalkoztunk mostanáig. Ha ez a helyzet menjünk bele a felmerülő érzésekbe, nézzük meg mit hoznak felszínre, tudatosan éljük át, értsük meg és engedjük el, adjuk fel a Jóistennek a nehéz érzéseket és kérjük helyettük békés és örömteli ellenpárjukat.

Az ötödik az lehet, ha valaki azt szeretné, hogy vegyék végre észre. Ha valaki nem kap elég figyelmet, tudat alatt így is próbálhat “észrevehetővé” válni. Ilyenkor meg kell vizsgálnunk kinek a figyelmére vágyik/vágyott az illető, kitől nem kapott elég figyelmet mielőtt hízni kezdett. Ha rendezni tudjuk ezt a problémát, a túlsúly okafogyottá válik végre. Ennek az ellenkezője, vagyis a “nehogy észrevegyenek”, “bárcsak láthatatlan lennék ebben a helyzetben” vágya pedig a kóros soványság okozója lehet. Ilyen esetekben érdemes kiderítenünk, mikor ki elől szeretne, szeretett volna elbújni az illető, hogy ismét megmutathassa magát.

Van még két tudatalatti befolyásoló tényező a túlsúllyal kapcsolatban.

Az egyik a koplalás. Ha éhezik valaki, a teste igyekszik tartalékokat felhalmozni, hogy túl tudja élni. Vagyis a diéták nagy része ellentétes információkat közvetít a test számára, mint ami eredeti célja. Ezek szerint eredményesebb megfelelő minőségű, teljes értékű táplálékot magához vennie a fogyókúrázónak kis mennyiségben naponta legalább 3-5-ször. A tudatos böjtölés viszont, ha megfelelő hozzáállást alakítunk ki és nem szenvedünk, segíthet megtisztítani a szervezetet és ismét hatékonnyá tenni a működését.

A másik a testmozgás. Ha valaki rendszeresen és intenzíven mozog, a teste azt az információt kapja, hogy minden felesleges kilótól meg kell szabadulnia a terhelés minimalizálásához. Régi bölcsesség: mozgás nélkül nincs egészség!